2016. november 3., csütörtök

Puffog és szúr a sünim, mit tegyek?

A Facebookon található törpesünikkel foglalkozó csoportokban az egyik leggyakrabban ismétlődő, sokak által újra és újra feltett kérdések közé tartozik, hogy "Hogyan barátkozzunk össze új süninkkel?", illetve "Új sünink puffog és fél, mit tegyünk?". Hozzánk is sokszor fordulnak az újdonsült sünigazdik ilyesmi kérdésekkel, miután hazavitték tőlünk a kedvencüket, bár a legtöbb esetben már előre igyekszünk őket felkészíteni az esetleges forgatókönyvekre és jótanácsokkal látjuk el őket.

Már az elején szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy előfordulnak olyan sünik is, akiket nem lehet barátságosabbá tenni. Ennek nagyon egyszerű oka van: ahogy az emberek, úgy az állatok is különböző vérmérsékletűek, s míg az egyik kifejezetten igényli az ingergazdag környezetet és keresi az ember társaságát, addig vannak olyanok is, akik inkább maguknak valóbbak. Nekem is van ilyen sünim, de nem szeretem őt kevésbé emiatt. Elvégre ő egy sün, ráadásul nem túl régre vezethető vissza a háziasításuk, teljesen természetes, ha néhányuk megtartja ezt a standard jellemet.

Alapvetően fontos tisztázni a kérdés megválaszolásakor, hogy vajon az adott sün honnan érkezik az új családjába, eddigi élete során mennyit foglalkoztak vele, mennyire van emberhez szokva. A lelkiismeretes tenyészetek mind-mind nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a kölykök már kezdettől fogva kézhez szoktatottak legyenek, ismerjék az emberi érintést, a kézben/ölben levést, a hirtelenebb zajokat, hanghatásokat, illatokat. A Homokháti sünikölykök úgy töltik el életük első néhány itt töltött hetét, hogy semmit nem változtatunk az életmódunkon. Ha egy alom megszületik, attól még nem kezdünk el lábujjhegyen járkálni a lakásban és a közelükben, nem vakoskodunk félhomályban attól félve, hogy a lámpafény esetleg megijeszti őket, és galád módon még porszívózni is képesek vagyunk abban a szobában is, ahol a ketrecek el vannak helyezve. Miután már kezdettől fogva ilyen körülményeket tapasztalnak meg, ez számukra normális és hétköznapi lesz, nem fognak ezektől a dolgoktól félni, csak úgy, mint az emberi érintést is, hiszen sokat vannak kézben.
Ennek ellenére a legtöbb sünit megviseli az utazás, a költözés, a teljesen új ingerek, s ezért előfordulhat, hogy költözés után 1-2 napig, 1 hétig inkább visszavonul a kis világába és még nem nyílik meg rögtön a gazdiknak.

Azonban sajnos előfordulnak - elég gyakran - olyan esetek is, amikor a gazdi nem olyan tenyésztőtől választ sünt, ahol az átadás után fontosnak tartják a kapcsolattartást és a kellő információszolgáltatást, sőt, általánosságban elmondható, hogy éppen az ilyen nemtörődöm tenyésztők a kölykök kézhez szoktatását is elmulasztják, egész egyszerűen nem fordítanak rá időt. Nekik általában a pénz a fontos, és csak ez érdekli őket. A süni további sorsa, illetve, hogy emberekkel jól kijövő jellemű legyen, az már nem. Ugyanez vonatkozik az állatkereskedésekbe leadott sünik nagy részére is, akik a szakmaiatlan és rideg, személytelen tartásnak köszönhetően is nagyon félénkekké és befelé fordulóakká válhatnak.

Tehát, ha sünink megérkezik hozzánk, de esetleg összegömbölyödik, puffog és alapvetően inaktívnak, barátságtalannak mutatkozik, valamint már tudjuk, hogy az első vagy a másik okról van szó, ennek megfelelően nekikezdhetünk a "fal lebontásának".
Ha csak a költözés viselte meg, és egyébként a tenyésztőtől kézhez szoktatottan, szocializálva került az új otthonába, akkor egy pici időt érdemes esetleg hagyni neki, amíg a saját tempójában felfedezi a ketrecét, ismerkedik az illatokkal, megszokja a hangokat. Sok süninek a gyomrán át vezet a szívéhez az út, sokszor segíti feloldani a félénkséget, ha jutalomfalatot tartva közelítünk a kezünkkel hozzá, és minden esetben inkább az ő magasságából, mintsem fentről benyúlva hozzá. Vegyük kézbe, hagyjuk, hogy felfedezzen minket, ha összegömbölyödne, várjunk kitartóan, hogy előbújik-e. Az emberhez nem igazán hozzászokott süniknek ennél sokkal több idő kell, ilyen esetekben akár javasolt 2-3 napra békén hagyni, és csak figyelni, hogy éjszaka fogyott-e a kihelyezett tápból/vízből, van-e friss széklet a helyén, és csak ezután elkezdeni nagyon lassan és türelmesen a barátkozást, ami akár hónapokig is eltarthat.

Nagyon tudja segíteni az összeszokást, ha a passzív időnket vele töltjük. Gondolok itt arra, hogy miközben a kanapén ülve tévét nézünk, nyugodtan hagyjuk, hogy tüskés barátunk mászkáljon rajtunk (odafigyelve, nehogy leessen a kanapéról), vagy ha kedve tartja, az ölünkben pihenjen.
A sünik szeretik a kiszámíthatóságot, így próbáljuk meg főleg az első időkben ugyanakkorra időzíteni az esti ébresztést, lássa, hogy tőlünk kapja a vacsorát. Figyeljük a reakciót, próbáljunk az ő tempójához igazodni és nem sokat elvárni tőle. Amikor sünvásárlásra adjuk a fejünket, tisztában kell lennünk a ténnyel, hogy előfordulhat, hogy olyan sünit hoz a sors az életünkbe, aki nem igényli az ember társaságát.
Ne akarjunk gyorsan haladást elérni! Azonban nagyon fontos alapszabály, hogy bármennyire is gombócolódik a sünink, bármennyire is pöfékel és szúr, igenis kézbe kell venni (kesztyű viselése szinte tilos! Így sosem fogja érezni, megszokni a bőrünk érintését, illatát!), mert enélkül esélyünk sincs a szelídítésre.

Ha azonban türelemmel és megértéssel állunk hozzá törpesüninkhez és nem félünk a tüskéitől, az idő meghozza a várt eredményt. Amennyiben kezdő sünisnek számítanak és nem biztosak benne, hogy jól próbálnak hozzányúlni kedvencükhöz, sok szeretettel várjuk az ilyen gazdikat is a rendezvényeinken (az MTTE Facebook oldalán minden kiállításunkról hírt adunk), ahol további tippeket, tapasztalatokat tudunk megosztani ezekben a kérdésekben is és akár ott, a helyszínen is tudjuk szemléltetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése